Ferkó csak ült és az üres olasz dolgozatra mellett. Egy szorgalmas diák volt, mindig készült minden tanórára, szembetűnő volt, hogy az üres lapot bámulja és nem ír semmit.
Csendben odamentem hozzád a többieket ne zavarjam, és megkérdeztem:
- Mi a baj, Ferkó?
- Komolyan, Tanárnő?
- Persze, máshogy nem érdemes.
- Semmi szükségem az olaszra. Egy informatikai cégnél szeretnék dolgozni, a saját programjaimat kifejleszteni, és oda maximum az angol nyelv szükséges. Kiszámoltam, hogy így sem bukok meg. Csak azt szeretném tanulni, ami a jövőm szempontjából fontos.
- Ez nagyon érdekesen hangzik. Írtál már saját programokat?
- Igen, persze. Van egy, amit éppen most tesztelek.
- És nincs kedved azt véletlenül bemutatni az osztálynak olasz nyelven?
…
Ferkó igent mondott. A következő órán, amikor a terem beléptem a kivetítő már beüzemelve, rajta a Ferkó által tesztelt, saját maga által fejlesztett játék kivetítve, a kezében pedig egy gyűrött lapot szorongatott, amin sok sok hibával de ékes olasz nyelven bemutatta a játékát. Rengeteget dolgozott vele hogy összerakja olaszul ezt a fogalmazást, még segítséget is kért egy olaszul tud a rokonától. Az osztálytársaim lelkesen figyelték és a végén hatalmas tapsot kapott.
Senki sem sértődött meg azon hogy Ferkó ez alkalommal erre az előadásra kapta az ötöst a dolgozat helyett. És így alakult, hogy legközelebb már a dolgozatlapra is írt…
Mi következik ebből?
Comments